„Úristen, de nehéz a fejem! Nem bírom felemelni. Vizet..!!”
Már a vonatút is jól telt egyébként. Külön vonat, ahol kiderült, a jegy mellé adnak sört is…
Aztán idén a házat is gond nélkül kaptuk meg, és a folytatás is simán ment, bár néha térdig süllyedtünk a sárban. De kit zavar ez egy fesztiválon...?
Kiemelem még azt a napot, amikor Gergő is ott VOLT: a Limp Bizkit napja! Na, most már ki is emeltem. Azt a napot viszont nem emelem ki, amikor Andris, vagy például maga a Sötétség Hercege, esetleg én, vagy még sokan mások voltak ott, mert mi kemények voltunk, és végig ott voltunk. Na, de visszatérve a Gergős napra, az ezt a napot követő reggel volt még emlékezetes.
A házunk mellett megtalálható volt egy pad, azon meg emberek beszélgettek. Egy bögölyről.
„Mekkora bögöly, geci! Mindjárt ráverem a faszomat, bazdmeg!”
Egyébként ez az első alkalom, hogy obszcén kifejezések szerepelnek ebben a blogban, így ünnepelni kel majd! Itt az idő, hogy a kommentek közé mindenki írjon valami bazmegolósat! ;)
A lényeg, a VOLT remek volt, de idén nem szaporítom túl a szót, nem úgy, mint tavaly, mert az, rájöttem, rossz dolog.
Ide csak ketten mentünk, Andrissal, de mindenfele régi és új ismerősök voltak, mindig volt jó társaság. Itt nem Gergő; Degu volt az, aki csak egy napra jött, az volt az a nap, ami után a következő napon eleve részegen ébredtem fel. … Épp csak metiltől fekvehányás nem történt.
Volt helyette a hardcore együttesek mintájára megformált krisna-core. Bősz arcú, rockernek öltözött, Krisnás hajú emberek magukból kikelve üvöltötték, hogy „Hare Krisna!!!”, vagy éppen azt, hogy „Visnu! Visnu! Visnu!”. A helyszín valami India-színpad volt, a mi sátrunktól 2-3 méterre, így ezt nyilván nem hagyhattam szó nélkül. Aki ismer, el tudja képzelni, milyen megdöbbentő lehetett, ahogy metálvillákat lóbálva a kezemben, berohanok a közönség közé, és üvöltök, ahogy tudok, hogy „Górángaaa!!!!”. Aztán beértem a színpad elé, első sor. Ekkor az együttes felé üvöltök: „Hááááárekrisnaaaa!!!”. Jó volt, csak nagyon gyorsan unalmassá vált, így egyéb elfoglaltság után néztem. Persze az is jó volt.
A fesztivál alatt egyébként a Krisnások is, és a keresztények is meg akartak téríteni, de mind hiába. Még nem tértem meg, testvéreim! A keresztények egyébként angolul akarták megszerezni a halhatatlan lelkemet, de még így sem nyerték meg a hittérítős vitájukat, ami egy kissé engem is meglepett. De nagyon büszke vagyok magamra. He.
Tokaj pedig 4 nap alatt egy hatalmas kocsmává változott, ahol minden hozzáférhető WC tele van szarva.
Aki a jövőben a Hegyaljára készül, annak sajnos nem adhatok semmilyen jótanácsot.
És a nyárnak még nincs vége.
