Megint esett a hó. Biztos jó lenne arcal előre belezuhanni a hóba. Aztán fetrengés közben megenni a legközelebbi hópelyheket.
Vagy egy kellemes, napos nyári délután sem lenne rossz, amikor valami zöld domboldalról legurulnék. Csak legyen kevés rovar.
Esetleg egy lomha krokodilt utánzó mozgással belehuppanni egy tengerbe, vagy tóba, de egy óceán is megtenné.
Ahogy most ülök, és vakarom a fejem, az a benyomásom, hogy a világ tele van szebb dolgokkal, mint az elektrokémiai potenciál.
