Krakkóban esett.
De ezen kívül még közrejátszott néhány szerencsétlen tényező (…), hogy most itt írom ezt a szöveget erre a blogra, és piros az orrom, és hülye hangom van. Nem, nem bohóc. Most csak náthás.
Hallottam már párszor, hogy Krakkó egy nagyon szép város. Most volt alkalmam, és elmentem megnézni.
Hát, Krakkó tényleg egy város. Vannak benne házak, panelházak is, bevásárlóközpontok, emberek, kávézók, és ha esik, ott is szürke az ég. De nekem ez kevés volt. Tény, hogy végül megfáztam, viszont megnéztem Krakkó egyedi oldalait is! Szép.
Amúgy a McDonald’s –ban ott is ugyanazt lehet kapni. De ez még semmi ahhoz képest, hogy a krakkói villamosok kékek. (Az esély megvan rá, hogy ez csak nekem érdekes.)
Egyébként Krakkóban lengyelül beszélnek, ami, ha a megfelelő emberek beszédét figyeli valaki, nagyon jól hangzik. Kicsit emlékeztet arra, mint ha a mosolygós buborékok beszélnének az emberhez.

"Kolorowe Kredki W Pudełeczku Nosze
Kolorowe Kredki Bardzo Lubi± Mnie
Kolorowe Kredki Kiedy Je Poprosze
Namaluj± Wszystko To Co Chce."

Erről van szó. Ezt amúgy el is tudom énekelni, és a színes ceruzákról szól. Lehet velük rajzolni, na meg azt rajzolják, amit akarunk.
És: remek dolog, hogy angolt mindenki tanul!

Hűű, most a szemem láttára csúsznak végig a felhők árnyékai azon a mezőn, amire látok az ablakból. Ennél csak az volt durvább, amikor elütött egy repülő árnyéka. Bár ez nem Krakkóban történt, azt hiszem, elég ok, hogy most abbahagyjam az írást. ...