Hahó!
Vége a nyárnak. Masszívan, és úgy, mintha elvágták volna. Először még olyan volt az ősz, mint a nyár, aztán hirtelen átment kabátosba az idő. Pont, mint ahogy beszéltem róla korábban, hogy nem gond a nyár vége, mert csak valami ilyesmi lesz. És tényleg nem gond, tényleg csak valami ilyesmi lett. Ha süt a nap, lehet mászkálni pólóban, ha meg esik, (mint most), akkor meg felvehetem a laza fekete kabátomat. És mindjárt esik hó is…!
Mióta ősz van, néha iskola is van, az szívás, hogy úgy mondjam. Talán év végére jobb lesz a helyzet, mint most… Egy kis érettségi, aztán vége.
Mióta ősz van, már Németországban is voltam. És például még Réka is, meg sokan mások. Egy énekkaros koncerten igazán szuperül visszaidéztük (Frankfurt mellett, mi is a hely neve…?) a 60as évek hangulatát. Valami sörkirálynak is kineveztem magam, de ez még semmi, mert voltam ’a hegyen’ is, ahol senki sem tudja, ki takarít. És az előre kevert (benzinkutas) Jack&Coke igazán király.
Mióta ősz van, állandóan esik! Kezdem unni…
És mióta ősz van, boldog szülinapot!