Üdwözlet!
Ez a blog kihalóban van, ezt mindenki érzékeli. Utolsó próbálkozásokat azért még lehet tenni. De ebben Marcira is szükség volna. Hallod Marci? Szóval lényeg a lényeg, hogy most egy tök érdekes módját próbálom ki ennek az egésznek mégpedig azt, hogy a West Endben ülve írom ezt az izét és közben egy nő mellettem valami rejtvényt fejt. Nagyon felemelő a sült krumpli szagban gépelni egy billegő asztalon. Csak ajánlani tudom mindenkinek.
A lényeg, hogy nincs még elveszve tehát ez a blog. Ahányszor csak rám jön a laptopos dolog fogom magam és a nép között írom meg a szösszenetet. Apropó szösszenet akkor szólnia és kéne valamiről nem csak a blog halálának mondogatásáról.
Tehát amikor ezt ovassátok illetve írom már mindenki egyetemre jár. elég durva nem? Mikor még lazán vízipipázgattunk a fene se gondolta volna, hogy a végén hova jutunk. Sebaj.
Megemlíteném még, hogy hatalmas világsztárok lettünk. Marci Andris, Degu és Én hatalmas Hálivudi sztárok lettünk, ugyanis szerepeltünk egy csomó középkori filmben igaz ezek erőteljesen „Zs” kategóriásak. Node kinek nem éri meg bohóckodni potom pénzért kardal a kezében? (tudnék pár embert de sebaj).
Ez a bejegyzés (ahogy megszokhattuk és ahogy Réka egy csomót emlegeti) elég nagy baromságokat vonultat fel, mint én általában. De ez így jó. (ja és most nincs kép)
