Meg akarok őrülni!
Nem ez így nem lesz jó.
Szeretnék megőrülni.
Máris jobban hangzik. Megőrülni annyi, mint kihajolni saját létünk korlátán és ott lógva nézni vissza a furcsán bámuló arcokra - amiket persze fejjel lefelé látunk.
Megőrülni egy új szemléletet is teremt. Elképzelhető, hogy meg is világosodik az illető - bárcsak tudnám, ez mit jelenthet - és az sem kizárt, hogy tanul is valamit az életről (és esetleg a halálról is).
A "boldogok a lelkiszegények" mottóra apellálva még egy egyszerű indoka lenne megőrülési vágyamnak: Úgy látnám a világot, ahogy én szeretném. Saját kis birodalmam fölött uralkodhatnék, amelynek trónusáról lenézve, idióta vigyorral az arcomon (és persze az elmaradhatatlan őrült csillogással a szememben) szemlélném a tömeget akik a "normális" kategóriába sorolják magukat. Itt a "normális" kategória hátrányaira gondolva megemlíteném az olyan dolgokat mint a Mónikasó avagy az sms szavazások egy műsorban ("Ön szerint megcsalás-e, ha párja egy másik emberrel elképzeli a szexet?"). Tehát ők a normálisak. Köszönöm nem kérek belőle.
Őrültnek lenni jó.
Az őrültek állítólag még jobb verseket is írnak. Az őrültekkel mindenki kedvesebb (lévén, hogy őrültek). Az őrültek érdekesek. És persze utoljára az őrültek szexik.
Őrültnek lenni tehát nem olyan rossz. Sőt ha a világot érdekesnek akarod találni és olyat akarsz tudni amit más nem, őrülj hát meg te is!!!!
