Szép délután volt. A Sziget valahogy ilyenkor még költőibbnek tűnt mint máskor, ahogy a délutáni napfény a fák ágai között utat találva a földet simogatta. Egy- két futó haladt a fák közötti földúton, emberek odébb kutyát sétáltattak. Egyszóval minden adott egy idilli képhez egy délutáni napfényben fürdő ágas bogas szigeten. Történetünk a fák alatt kezdődik a futóúton. Itt ugyanis két alak guggolt egy pad mellett. Néha felnéztek ha arra jött egy futó utána folytatták tevékenységüket ami abban merült ki, hogy egy borosüveg fölé görnyedve tanakodnak majd néha ráfekszenek a tetejére. Valljuk be kedves olvasó a Sziget adottságait figyelembe véve nem ez a legjobb elfoglaltság amit elképzelhet magának az ember. De két főhősünk igenis ezzel kívánta elütni a délutánját. Fölé hajoltak majd grimaszolva visszaültek a padra jelezve nem sikerült kinyitni a palackot amibe egy kulcsot próbáltak belegyömöszölni, hogy jobb belátásra bírja a makacs dugót. Ez a dugó valamiféle varázsdugó lehetett – már ha létezik egyáltalán ilyen – hiszen semmi megváltó gondolat, szidalom és erőlködés nem tudta belegyömöszölni az üvegbe, hogy utat engedjen a bornak. Most jöhetne a kérdés, hogy miért nem hoztak magukkal dugóhúzót hőseink. Kedves Olvasó, egy dugóhúzó olyannyira leegyszerűsítené a dolgot, hogy felesleges volna róla írni, maximum pár sort ekképpen: A bor kinyílt. Mindenki örült, a madarak csicseregtek. Nem, ez így nem lenne jó, ide kérem botrány kell szenvedés és vér hijján bor. Mivel a kulccsal nem jutottak dűlőre új eszköz után néztek amit egy bot képében leltek meg. Namármost a botokról tudunk egyet s mást, a botnak két vége van  (alapesetben) és általában nem rendelkezik saját akarattal. De ez a bot... Nos, ez a bot volt az amelyet hőseink odarakva a borosüveg tetejéhez megpróbáltak ráállni. Gyatra emberi próbálkozásnak tűnt csupán dacolni olyan erőkkel melyek felettük állnak. Bátor halandóink mégis megpróbálták a lehetetlent és ügyködtek rajta, hogy végre megkaphassák a nedűt melyet a palack anyai gonddal véd meg tőlük. Szó se róla tisztelendő az oltalom amit a palack mutat a bor felé. Igen ám, de a két alak akik a futóúton guggoltak már kezdték igencsak zokon venni, hogy ők bizony szomjasak maradnak ma délután. Nos ami ekkor történt az kacagásra fakaszotta őket és nem csak őket hanem az éppen arra futó embereket is. Ugyanis a bot győzedelmeskedve a dugó és a palack akarata felett utat tört magának és nyíl egyenesen beleszaladt a földbe nem törődve azzal, hogy bizony ezt egy borosüvegen át tette meg. Tehát a bot be, a bor ki és igen kedves olvasó a palack pedig össze. Ezekeután olyan kacagás töltötte be a Sziget azon részét ahol történetünk játszódik, hogy néhány madár önkéntelenül is felreppent a kusza lombú fák fölé. Álltak a szilánkok és a vérvörös tócsa felett olyan érzéssel mintha valami nagyon fontos és megbecsült dolog ért volna véget, egy remény halálát élrték meg. De a helyzet komikuma elsöpörte ezt az érzést és helyette a beletörődés selymes takaróját kapták mely betakarta mindkettőjüket és szépen lassan elindultak haza, tudván, hogy most egy jó ideig lesz miről beszélgetni. Így végződött hát egy makacs ámde tiszteletre méltó palack bor pályafutása, emlékezzünk rá és vigyünk dugóhúzót mindenhova.