A legutóbbi szombat este kétségkívül érdekes volt. Nem csak azért, mert rájöttünk, hogy a Guitar Hero-ban még a kezdő dobos beállítás sem feltétlen játszható az egyszerű földi halandó számára, de paranormálisnak tűnő, vagy ha nem is, minimum rémisztő dolgokkal találkoztunk. Az egész akkor kezdett fura lenni, mikor az osán szupermarketben whisky-t és kólát vásároltunk, és a pénztáros nem engedte, hogy több utalványt csengessek ki neki, mint amennyit fizetnem kell. Vajon az emberek miért nem segítettek harminc forinttal? Ennyire kiveszett belőlünk a segítőkészség? Vagy csak mi voltunk antipatikusak? (Azt jelenti, hogy nem vagyunk gyógyszerészek.) Mindegy is, végül meghívtuk a nyuggerklubot margarinra és cukorra, magunknak meg vettünk csokit, öröm é bódottá. Irány a Hajógyári. Mikor megérkeztünk, teljes inkompetenciám miatt vissza is kellett mennünk egy technikai szünetre Óbudára, a közeli Retro (értsd: lepusztult) Hotel szálloda szolgáltatásait vettem igénybe. Ezután végre nyugodtan hozzáláthattunk prédánkhoz, mint fáradt gyilokmadár fogyasztottuk zsákmányunkat. Egy jó ideig nem is volt gond, no de! Nem tudjuk mennyi idő után vettük észre, talán egy perc, de lehet tíz is, a korhadt, nyirkos padunkkal szembeni út közepén állt, az áthatolhatatlan tejfehér ködben, a pislákoló sárga lámpák fényénél csak testes sziluettjét láthattuk. A Szigeti Lény. Senki sem tudja ki ő, van, ki szerint albán szervkereskedő, más azt mondja, bújkáló orosz bérgyilkos, egyesek szerint őrült hajléktalan. Bár végülis mindegy, hogy munkanélküli biztonsági őr vagy ittrekedt amerikai túrista, esetleg a pokol gyermeke - ez esetben szegről-végről rokonom - egy a lényeg, ebben mindenki egyetért: emberhússal táplálkozik. Először megdermedtünk, majd szép nyugodtan - nehogy felkeltsük vadászösztönét - elindultunk a K híd felé. Lehet hogy követett minket messziről, lehet hogy csak képzeltem - akkor szinte biztos, hogy a kezében voltunk. Talán mikor korábban sikolyok törték meg a súlyos csendet a Szigeten, akkor vacsorázott. Ki tudja? Ezúttal kegyes volt hozzánk, de ki tudja, mi lesz legközelebb? Vajon legközelebb is lesz alkalmunk ketten vacsorázni a Fanni büfében? Vagy akkor egyikünk már maga is vacsora lesz? Nem tudjuk, melyik lesz az utolsó bejegyzés. Nem tudjuk, mikor ér minket utol a szörnyű vég - a rút és erőszakos. Egy biztos: mostantól sokkal óvatosabbak leszünk a Szigeten, és felkészülünk. Felkészülünk, magunk sem tudjuk mire - vajon lehet-e?

Vigyázzatok a szerveitekre!