A Ragnarök, amikor a Valhalla harcosai, az Åsgard isteneivel az oldalukon a végső harcra indulnak a sötétség erőivel szemben, hétfőn kezdődött, úgy 6-7 körül, és éjfélre már véget is ért.

Tudtam, hogy egy ilyen eseményt nem hagyhatok ki, így egy harcostársammal útnak is indultam, még valamikor délután 5 körül. De mert egy ilyen csatába nem mehet az ember fegyvertelenül, így először a Westend kovácsaitól vettünk néhány mágikus fegyvert. Ezek a fegyverek olyan félelmetesek voltak, hogy a dobozukra rá is írták, hogy 0-3 éves korig semmiképpen sem ajánlják.

Miután megvolt mindenünk, el is indultunk a Diesel nevű csatatérre. Utunk sötét barlangokon vezetett keresztül, ahol kék színű sárkányok mászkáltak síneken, de mert éppen mindkettőnk félelmet nem ismerő viking volt, egy kék sárkány pont megfelelt közlekedési eszköznek. Később, amikor már majdnem ott voltunk, eszünkbe jutott, hogy tovább nem tudjuk az utat. Ekkor bolyongtunk egy keveset a planetárium körüli nagy, sötét erdőben, mire megtaláltuk azt, ami régen E-klub volt, most meg csatatér.

Mikor megérkeztünk, csodás fegyvereink látványától annyira lelkes lett a többi harcos, hogy volt, aki le is fényképezett minket. És ami szintén nem rossz: volt, aki adott sört! Egyébként később, két kalózlánytól kaptunk még whiskey-t is.

És amikor pont nem számítottunk rá, hirtelen kinyitották a Diesel kapuit, és elkezdődött a ragnarök-habparty. Sok kemény vikingmetállal, meg skandináv folkmetállal, és - meglepő módon - kalóz-metállal is.

Rögtön az első együttes nagyon jó volt, de a legviccesebb az Alestorm volt, Skóciából. Ők skót folk- és kalózmetált játszottak. Jack Daniel’s-es üvegekkel a kezükben! És az utolsó koncertre kalózosan be is rúgtak. Újabb üveg whisky-kel visszamásztak a színpadra, ahol az ú.n. Tyr volt éppen, aztán segítettek énekelni, meg táncolni, meg öntöttek whiskey-t mindenkinek a szájába. Vagy arcára...

A Ragnarök végére már olyan jó volt a hangulat, hogy mindenki teljes egyetértésben énekelte a Tyrrel (ha még tudott énekelni), hogy többet nem játssza a Wild Rovert (videó).

Egyébként szolid ragnarök volt ez, még igazi világvége sem volt. Azt hiszem, istenekkel sem találkoztam, bár az egyik dobosra valaki azt mondta, hogy ő Thor maga... De azért jó vollt!